MKCS és szülei kalandjai Ausztráliában

 Sziasztok!

 

Sajnos napjaink meg vannak számlálva, ezért, hogy szomorúságunkat csökkentsük, elmentünk a Warner Bros. Movie World-be: Tapsi hapsi, Szupermen és a többi hús-vér mesefigura otthonába.

Láttuk Shrekket 4D-ben, a székünk együtt lovagolt vele Fiona után; vicces volt amikor a csacsi ránktüsszentett és pókok szaladgáltak a lábunkon.

 

A boltokkal teli Főutca

 

Varázskellék bolt 

 

Uzsonna Gotham városháza előtt 

 

Rendőrakadémia kaszkadőrsó 

 

A hangos effektusok nem nyerték el álmos MKCs tetszését 

 

Wild West 

 

 

 

Vadnyugati szieszta 

 

 

Lacika kipróbálta, milyen az, amikor Superman megmenti a vasúton ragadt embereket...

 

és 2 másodperc alatt gyorsítja a szerelvényt 100 km/h sebességre.

 

Végül túlélte a 4,2 G gyorsulást.

 

A filmcsillagok felvonulása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MKCs és apa kalitkában 

 

Bátor anya felült MKCsvel a park legveszélyesebb látványosságára  

 

Anyának sok volt a két kör, MKCs jobban bírta a megpróbáltatásokat

 

Tazzal 

 

"Katya" 

 

A bájos Fiona hercegnő

 

 

Sziasztok!

 

Most megmutatjuk, mivel töltjük unalmas, szürke hétköznapjainkat a Gold Coaston.

 

Mannácska kicsi homokozója 

 

 

 

Néha felhős az idő, ekkor csak 26 fokot mutat a hőmérő

 

Igazi béjvacs-fiúk ronhangálnak a parton.

 

Reggeli után, teli pocakkal jól esik egy kis ásás

 

Gold coast-i MKCsJeti lábnyoma

 

Sellőlány kiszabadult a habok fogságából

 

Stílusos játszótér a parton

 

Virtuális szörfbajnok

 

Gyíííííí, az örök sláger

 

 

Rainbow bay - Coolongatta

Apálykor  sekély pancsoló marad vissza a Csöppségek nem kis örömére

 

Egy szögedi szörfös legény megkörnyékezte MKCS-t

 

MKCS bőszen gyakorolja a sárpizza dagasztását

 

A

 

Gold Coast az öböl túloldaláról

 

Apa kicsiny lányának már nincs szüksége a szülői kézre - biztosan szeli a hullámokat

 

 

 

 

 

 

Ki korán kel, kavicsot lel! - De azért alhatna néha 7-ig is!

 

 

Ez épp nem Laci, de hasonló mutatványokra képes :)

 

 

Sziasztok! 

Meguntuk az óceánpartot, és elmenntünk egy hosszú hétvégére egy tó partjára, az Üveghegyen is túlra.

Ez is, csakúgy, mint az eddig általunk bejárt helyek, fantasztikusan gyönyörű volt.

Már az odaút alatt leesett az állunk, mikor megláttuk a Glass House Mountains-t.    

Betértünk egy esőerdőbe, ahol hatalmas fák között, nem a hupikék törpikék, hanem wallaby-k (kicsi kenguruk) ugrándoztak.     

Megálltunk Montville-ben, egy aranyos kisfaluban, ahol kézművesek kínáljak a portékájukat, és buzgón készülnek a karácsonyra.          

A Cootharaba tó maga a paradicsom egy családos szörfösnek. Homokos, lapos part,  több méterre befelé bokáig erő víz, csendes környezet, no és persze, nagyon jó szél. Kell ennél több? Itt a kicsik és a nagyok is igazán ki tudnak kapcsolódni. Sajnos mi nem tudtuk kihasznalni a lehetőséget, mert épp nem volt velünk kedvenc szomszédunk, aki megmutathatta volna a windszörfözés praktikáit. Na sebaj, majd legközelebb, biztos velünk tart! Ráadásul a környéken csak úgy hemzsegnek a vadon élő vöröskengurúk.          

 

 

Nem messze, van egy kisváros Noosa, ahol már óceánpart is van. Itt felmentünk a Nemzeti Parkhoz tartozó hegyre. 

Apa, Manna és Aussie-grandma. (MKCs itt még bírta a gyaloglást.)      

Utána MKCs az út 4/5-ét már így tette meg.  

Az Pokol Kapuja   

Ausztrália 200 éves történelmében kifejezetten ősinek számít az Apollonian kocsma-szálloda, ahová betértünk egy gyömbérsörre.       

Bálterem.

         

Egy meleg nyári este nem is lenne igazi barbeque nélkül. MKCs két kézzel szorította steaket.     

Hazafelé benéztünk az Australia Zoo-ba, a Krokodilvadász otthonába, aki, mint már tudjuk, csak fenntről szemléli a kedvenceit.   

Nagyon színvonalas állat show-k szórakoztatják a közönséget. 

Ez a kígyó még fiatal, felnőtt korára kb. kétszer ekkora lesz.  

Kookabara, a nevető madár.        

Sósvizi krokodil.        

Vannak elefántok, tigrisek, tevék – MKCs különösen viccesnek találta ezt a fura Gyííít, amelyik a kajával együtt majdnem bekapta Apa kezét is.

      

És persze koalák, kenguruk, wombatok stb... stb... stb... 

A wombatnak kijár a szeretgetés.

MKCs sokkot kapott, amikor egy kenguru kikapta kezéből az eledelt.

    

Ki tudna valaki bogozni?

  

MKCs kicsit bátortalan volt az agresszív bárány láttán, de azért élvezte a simogató állatkertet.        

És persze itt sem hiányozhattak a forgók...

 

Még egy kis „bőrsárgító”: megkezdődött az igazi gyümölcs szezon, azt se tudjuk, a nagy bőségben, hogy mit együnk épp. Roppanós cseresznye, mézédes mangó, sárgadinnye, friss görögdinnye, és barackok sorakoznak a hűtőnkben. Lehet sajnálni!

Sziasztok! 

Pár napot töltöttünk az általában napfényes Sydneyben. Persze most is hoztuk a formánk, elromlott az idő, ami azt jelenti, hogy csak 24 fok volt és nem sütött száz ágra a nap. Ez nem kedvezett ugyan a fotózásnak, de így nem sültünk meg a napi 8 órás sétálgatás alatt. Nagyon szép, tiszta és nem túl zsúfolt város Sydney.   

 

Első utunk természetesen az Operaházhoz vezetett. 

A botanikus kertben a fákon több száz denevér csüngött. 

Második nap bekukkantottunk Némó kalandjainak helyszínére, az óceán mélyére.

Manna nagyon élvezte, hogy neki is szem magasságban úszkáltak a halacskák. A japán turistákat pedig Kicsicsöppség huncut mosolya varázsolta el, úgy hogy fél pillanat alatt körbevették, csak testi fölényem kihasználásával tudtam kiszabadítani a rajongók közül.   

Neked aztán sokáig fájhatott a fogzás!

 

Szóval ez a különbség a krokodil és az aligátor között!   

Hol vagy, Némó?

  „Csak ússz és evezz”  

Ott úszkálnak a cápák   

Ezek a cápák pedig tentéznek

Némóék

 

 

Felmentünk egy „magas lesre”:  Sydney Tower.        

Manna rendberakja az ajándékboltot

 A „Sziget” vadállatai a legkissebbtől a legnagyobbig.        

 

 

 

 

 

Sydney vízről:    

Ezt a kis szigetet kéne megvenni   

Manna egy alkalom után rákapott a körhintázásra, és nem lehetett leszedni róla  

Pi rezidencia  

Pi verda   

Csak 6 évet késtünk... Olimpiai park 2006 Gigantikus mértű komplexum, hatalmas sétányokkal.

 

 

 

Gyors vízű medence - ebben lett Kovács Ági olimpiai bajnok, Ian Thorpe pedig 5 aranyérmet szerzett.  

Az ausztrál kicsicsöppségek itt tanulnak úszni

A stadionok melletti parkban található ez az emlékmű, melynek talapzatán kicsi táblákból kirakott arany, ezüst és bronz csíkok őrzik az éremszerző olimpikonok neveit.     

Nagyon jó érzés volt látni a magyar olimpikonok emléklapjait.     

Utolsó fotó Lacikáról a Bondi parton: „Még egy kicsit hátrébb!”

Sziasztok!

Ezen a gyönyörű, verőfényes keddi napon a vadvilág állataihoz mentünk vendégségbe.

Testközelből a kenguruk sem olyan icipici plüsös kedvencek, hatalmas rugásra alkalmas lábaik tiszteletet parancsolnak.

 

Csak óvatosan! 

 

De Manna, a hős, odamerészkedett az fekvő falkához, és megsimizte a bundájukat.

Ciróka-maróka...

 

Majd a lent látható példányokra mutatva kijelentette: Tente.

 

Manna annyira felbátorodott, hogy letámadta a vörös kenguru vezérhímet is

 

Ez a kiskenguru ma hagyta el anyja erészényét, és bátortalanul ugrált anyját keresve.

  

Ha kisüt a napocska, napozik a gyíkocska.

 

Wombat: egy nagy erszényes rágcsáló 

 

Koala etetés.

Szerencsére a krokodiletetést nem láttuk (mert már jól laktak az előző turistacsoporttal).

Na, mi a különbség a 2 kép között?

 

 

Talált, a papírtörlő. Elhelyezkedéséből adódik funkciója. A koala ölelése nagyon puha érzés volt, de kicsit furcsáltam, hogy hirtelen melegség öntött el, szó szerint.

Jutalmam, egy koalás póló!

Sziasztok!

Ismét egy irigylésre méltó helyen mulattuk az időt: a Seaworld-ben voltunk, ahol megismerhettük az óceán élővilágát, nézhettünk 3D-s filmet, vidámparkoztunk és levezetésképp pancsiztunk a medencékben. 

Hála a gyors fotózónak (ÉN) megörökítettük a delfinsó leglátványosabb trükkjeit.

Starbuck ugrott a legmagasabbra

  

Azt mondták a gondozók, hogy a bemutatót csak játékból csinálják a delfinek, ha nincs kedvük hozzá, leúsznak a víz aljára és ott kuksolnak a show végéig.  

A terhes delfinek magzatait is ultrahanggal vizsgálják. Arra vannak idomítva, hogy vizsgálatkor a hasukat tartsák felfelé.

 

A delfinek természetes viselkedése a szabadban, hogy csónakok, esetleg bálnák előtt ugrálva úsznak.

 

Meg lehet ülni két delfint egyszerre

 

Cápeti és Cápali 

 

Laci felült a hullámvasútra. „Sajnos” én alvó Kicsicsöppségre vigyáztam és fotóztam! 

 

Manna szerencsére csak a lovacskás körhintára és a rakétára kéreckedett fel.   

 

Apa, miért ilyen nagyok a fogaid??? Miért ilyen hosszú a bajuszod???   

Cél, tűűűűz!   

Újraélesztés (CPR) fóka-módra.

 

Pancsi. 

Sziasztok!

Folytatom a képes beszámolót unalmas napjainkról. Jelenleg Brisbane-től 40 km-re, a Redlands nevű tartományban vagyunk.

Ma segédkeztünk vendéglátóinknak barbecue-t állítani és kolbászt sütni egy bevásárlóközpontban. A cél pénzadomány gyűjtése volt rákkutatáshoz. A forgalom jelentősen emelkedett, amikor MKCS láthatóan élvezettel nyammogta a kolbászt.

Ma látott MKCS először eleven koalát (és bepótolta a korábban átaludt lehetőséget).

A koalák ismertetőjegye, hogy fotogének 

Állatok a ház körül: madarak   

Harvey, a vau-vau

Képek vendéglátóink hajlékáról:

Részlet az előkertből

 

Ilyen messze vagyunk mindenhonnan

A hátsókert egy része előlről

A ház hátulról

A hátsókert egy része hátulról   

A kert végében kezdődik a mangrove-mocsár

 

  

A mangrove 50-100 méter szélességben húzódik az öböl partja mentén, különleges életteret biztosítva az itt élő állatoknak. Sok hal csak ezen a területen szaporodik. Sajnos kiterjedése folyamatosan csökken, ezért szigorúan védik.

Apálykor vágtunk neki a mocsárnak, ilyenkor bokáig-térdig érő vízben át lehet sétálni az öböl egyik szigetére, amely kb. 5 km-re van. Mi örültünk, hogy a mocsáron épségben átjutottunk.   

A mangrove az öböl felől nézve. Számos madárfaj költőhelye.

A visszamaradt vízfoltokban sok érdekes állatot találni   

Medúzát

Csigákat, kagylókat   Remeterákot  

Mielőtt visszaindultunk a mocsáron keresztül, viszonylag még tisztán

 

Miután visszaértünk - csak MKCS nem volt nyakig sáros

Sziasztok!

 

Végre adott minden technika, hogy fájdítsuk a szíveteket, és egy kicsit írigykedjetek ránk. Most bepótoljuk a lemaradást.

 

Itt nyomorgunk  ahol a nyíl mutatja, ilyen messzi a parttól.

 

Az elmúlt napokban reggelente a bííííícsen voltunk.

 

Anya, honnan jön ez a sok víz?

 

A szeles idő kedvezett a szörfösöknek, kipróbáltuk hát a bodyboard-ot.

 

Apa és lánya a szörfös bícsszerkóban.

 

Manna beelzőzte édesanyját angol tanulásban is.

 

"I’m finished, I can speak English now, Mum!"

 

Megnéztük Ausztrália legkeletibb csücskét, ami mellesleg egy szörfparadicsom, sok cápával!

 

 

Cape Byron a világítótoronnyal. 

Ilyen csúnya volt a kilátás. 

 

És ilyen szeles volt az idő. 

 

Manna a legkeletibb ponton. 

Itt már javában készülnek a karácsonyra. Az egyik ismerős 10 éve mindig benevez a karácsonyi házdekoráló-kivilágító versenybe. Még nincsen teljesen készen, úgyhogy most csak néhány képet teszünk fel róla. 

A jegesmedve különféle karácsonyi dalokat énekelt Rock&Roll stílusban, és a pingvin vokálosokkal együtt táncoltak.

Brisbane külső kerületeiben, rendszeres etetéssel - az oposszumtól a pulykáig - rengeteg állatot és madarat oda lehet szoktatni a saját kertünkbe. Ez a koala egy közeli fán aludt, amíg fel nem ébresztettük. 

 

Ma a Brisbane folyón hajókáztunk, ilyen hajóval. 

A partmenti házak nagyon szépek, és sajnos elég drágák is, de legalább kikötheti az ember a jachtját a kert végében. 

Manna itt még aludt... 

...de aztán rövidesen felébredt. 

 

A felhőkarcolók tövében régi gőzhajók horgonyoztak. 

 

Brisbane belvárosában, a folyó melletti utcában, egy kis strandot alakítottak ki, főként kisgyermekeseknek. Minden van, ami egy strandhoz kell: homok, pálmafák, sirályok, életmentők. 

A gyönyörű kilátás sajnos nem látszik a képen, mert eltakartuk. 

Végül néhány kajás kép. Ma este tengeri állatokat ettünk. 

Az egyik állat – valamilyen őslény – így nézett ki alulról. 

 

Melinda megkóstolja a lényt. 

 

A desszert természetesen igazi ausztrál pavlova volt. 

A látványkonyha szakácsa nem csak a borsszórókkal zsonglőrködött... 

 

 

...de megpróbált betalálni egy falattal Laci szájába is, amitől Manna kis hijján sokkot kapott.

 

Sziasztok!

Íme egy fotó, ami egy hideg, nyirkos novemberi napon készült a kenguru-lakunkban. Igen, az ott hátul nem egy poszter, hanem valóban az óceánnak nevezett nagyvíz, homokos parttal. Ha van időtök, sajnálhattok minket J!

Apropó, egy fontos infó, igaz a mondás, a felhők felett mindig süt a nap. Ahogy 10 000 méter magasan, 1000 kilcsi/óra sebességgel döcögtünk, láttuk, hogy odalenn, mintha havas táj lenne, annyira egybefüggő volt a felhőtakaró. Ez a hollandoknak sajna nem volt ennyire szép látvány, alulról ugyanis szürke, ködös idő volt. Szóval, nyugtasson mindenkit az a tudat, hogy ha lentről csúnya felhők látszanak, magasan azért szikrázó napsütés van.

 

Tocsi: 9 órával vagyunk előrébb, és majd készülnek a képek, de a napi 12 óra alvásról nem túl dekoratív felvételek lennének.

Mivel az utazás nem volt megterhelő, még a megelőző időszak fáradalmait pihizzük ki.